Csoki bomba robbant…

(Chianti  étterem Veszprém)

 

Régóta foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy vidéken, a fővárostól távol, hol ihatunk jól elkészített kávét.

Veszprémet gyakran érintjük utazásaink során, és nagyon kedveljük gyönyörű belvárosa, és barátságos lakói miatt.

Éppen ezért, múlt hétvégén – amikor farkaséhesen érkeztünk a térségbe – eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a város egyik új gasztronómiai színfoltját, a CHIANTI éttermet. (Már a neve is zene füleinknek, hiszen a toszkán táj nagy szerelmesei vagyunk.)

A kiinduló ötletet az adta, hogy az ezt megelőző hétvégén a balatonfüredi Baricska Csárdában kóstoltunk, amelynek tulajdonosi és üzletvezetői köre megegyezik a Chiantiéval. (Ez egy kicsit becsapós lehet, hiszen már többször tapasztaltuk, hogy bár egy a tulajdonos, de nagyon eltérő a KV minősége.)

No, de ne térjünk el a témától!

Szívélyes fogadtatás, ültetés ajánlás alapján, profi kiszolgálás, kitűnő ételek.

És jön a várva várt „szokásos” KV.

Tudtuk, hogy ismét Maromasra vállalkozunk. Örültünk, mivel ezt a típust elég sokat kóstoljuk és sajnos nagyon eltérő felfogásban készítik.

(Hogy mit lehet kihozni ebből a típusból, először Kasza Peti - a híres „rózsás” fagyizóban - mutatta be és készíti azóta is folyamatosan magas színvonalon.)

A lefolyást sajnos nem láttam, mivel a” csésze a csészében” módszerrel emelték kellő (attól egy centivel magasabbra) magasságba a csészét. Viszont a lefolyási idő rendben volt. A crema vastag és természetesen visszazár. Illata kezdi kiváltani a jóleső hátborzongást. Hőmérséklete ideális. Ízében nem túl bonyolult, de annál tisztább kakaós, étcsokoládés ízek, kellemes utóízzel.

Most nem kértünk nagyszervizt, mivel tejet sosem teszünk a kóstolandó italba (pocsékolni viszont nem szerettünk volna)


Hosszú idő óta ez az a hely, ahol elégedettek voltunk a KV minőségével (is).  Ezzel a kellemes (száj)ízzel távoztunk a veszprémi Chianti étteremből.