KÁVÉKÓSTOLÓ

A kávékészítésről és a kávézókról

MÁLTAI UTAZÁS

MÁLTA

 

Málta az egyik legdélebbi európai sziget már Tunéziával egyvonalban. Nagy kíváncsiság előzte meg érkezésünket, hiszen a sziget lakók nyelvében angol, francia és arab keveredik. Milyen hatással van ez a kávékészítésre és fogyasztásra?


Egy hetet töltöttünk a fővárosban Vallettában és próbáltuk értelmezni a dél európai kávéfogyasztást. Azt tapasztaltuk, hogy a meghatározó az olasz (dél-olasz) vonal. Mauro, Kimbo, Ionia, Moak, Lavazza, Caffe Vergnano, Illy, és egy számunkra új befutó a Saquella. A kóstolt „Gran Miscela Bar Gold” blend jávai alapanyagú, ízében kellemes selymes étcsokis, némi virágos réttel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A rengeteg, olasz vonalat képviselő kávézó után nagy meglepetés és talán az ottlétünk fénypontja volt, amikor egy brew (Hario) eszközöket is forgalmazó tea, kávé, csoki boltba léptünk (Chocolate District), ahol az eladó reggelijéhez V60-al készített kávéját meg tudtuk kóstolni.

Mark Aquiliana szívesen megosztotta velünk brazil kávéból (Fazenda Lagoa) készített italát. Kellemesen letisztult, harmonikus, enyhén édeskés italt kóstolhattunk. Szakmai diskurzust követően Marktól kaptunk egy kis különleges kubai szüretelésű, közepestől kicsit erősebben pörkölt kávét (Turquino).



(Kubai kávét hazánkban a Frei kávézóban ihat/tunk, de máshol eddig nem találkoztunk vele.)

Elkészítettük filternek is (ez kissé keserű volt a mi receptünk alapján), és presszóként is.

Miközben kortyolgatjuk az étcsokis, picit dohányos, néhol aszalt szilvát felvillantó kubai presszót, nosztalgiával gondolunk vissza erre a Földközi tengeri gyöngyszemre.

0 Hozzászólás

Szomszédolás Szerbiában

A KÁVÉKÓSTOLÓ csapata a közelmúltban a szerbiai Nagybecskerek (Zrenjanin) városát kereste fel.

Nem kávétúrára indultunk, hanem fúvós zenekari minősítő versenyre. De ha már itt jártunk, természetesen nem hagyhattuk ki, hogy kóstoljunk is.

No de hol? Sajnos sem „guide”, sem szájhagyomány nem volt segítségünkre, és első látásra a választék sem volt túl nagy, így a „külcsín” után mentünk be az egyik belvárosi – bár kissé eldugott – kávézóba, melynek teraszát mediterrán virágerdő borította és kint „ágaskodott” a Lavazza tábla.


Helyi nyelvet nem beszéltük, magyarral próbálkoztunk, végül az angol lett a közös nyelv.

És akkor kértük a „szokásos” eszpresszót.

Örömünkre az első kérdés az volt, hogy hosszan vagy röviden szeretnénk…

Az elkészült ital rendkívül kellemes meglepetést okozott. Crema, test teljesen rendben, hőmérséklet is ideális volt. Köszönjük a „Caffe Vremeplov” kávézónak, hogy ezen a hétvégén sem maradtunk (jó) KV nélkül!

(Mindezeken túl nem hagyhatjuk szó nélkül azt a tényt, hogy a 40-50 év körüli barista/felszolgáló nemcsak nagyon udvarias és barátságos, hanem rendkívül jóképű, már-már modell kinézetű férfi volt.)

0 Hozzászólás

GRESHAM PALOTA

 

GRESHAM  PALOTA   (Four Seasons Hotels)

Mottó: „ma nem kell őrlőt állítani, mert nincs is”

 

Hol volt, hol nem volt, a Duna parton, a Várnegyeddel szemben, áll egy palota. Tervezője szecessziós stílusban megálmodta és 1907-ben megépült. Egy gyönyörű tavaszi napon egy királynő és a lovagja kitalálta, hogy belülről is megcsodálja a palotát, mivel koffein szintjük már alacsony volt.  A palota kapuját szélesre nyitotta a londiner és üdvözölte a betérőket. Az étteremben a nap sugara jelölte ki részükre az asztalt, ahonnét kiváló kilátás nyílt a Lánchídra. A pincérek rögvest tüsténkedtek az újdonsült vendégek körül. A szó a kávéra terelődött. És itt vége is a mesének, illetve az illúzió, hogy Budapest legdrágább, legimpozánsabb szállodájában jó kávét iszunk.

Vissza a földre!

-          Milyen kávét készítenek? Hangzott a kérdés.

-          Lavazzát. Így a válasz.

Pillanatra nagyon megrökönyödtem. Semmi probléma, tegyünk egy próbát és rendeltem egy presszót. (A Gerlóczy kávéházban is Lavazzát készítettek legutóbb és teljesen rendben volt. Valahol belső nyugalom van rajtam, hiszen ezernél is több kávét készítettem ebből a márkából, könnyű lesz az összehasonlítás.) Pár kellemes szó a pincérrel és máris álmaim KV gépe előtt álltam.

(A kép illusztráció, nem a helyszínen készült)

Egy gyönyörű állapotban lévő Faema E61. Kis túlzással letérdelnék előtte, hiszen velem egykorú mechanikus gépekről beszélünk, amelyek a mai napig kiváló minőségű kávékat készítenek. A folyamatot látnom kell, de bár ne láttam volna. Egy nyitott tetejű edényből, adagolókanállal, találom mennyiségben töltődik a szűrő. Tamper, fejöblítés, felhelyezés és 27-28 mp lefolyási idő. A végeredmény vajon milyen lehet egy „döglött” (kiszellőzött, aromavesztett, oxidálódott, széndioxidtól mentes) kávéból? (Hát nem ez volt életem legjobb kávéja.)

Partnerem glutén mentes süteményt kívánt és nem erőltette a Lavazzás vonalat, úgy gondolta a márka ismeretében vakon bízhat bennem. Az „Opera” fantázia névre keresztelt édesség költeményre esett a választása, de sajnos ez a sütemény épen készítés alatt volt. A pincér jelezte, hogy körül belül 20 perc múlva tudja tálalni. (Nagyon sokat számít, hogy rendelés felvételekor ezeket a dolgokat tisztázzuk.) egyébként 17 perc múlva megjelent a várva várt sütemény, amely olyan finom volt, hogy szavakat is nehéz rá találni.

Tények:

A kávé (kis túlzással, sajnos) ihatatlan. (Nem szokásom, de felét otthagytam)

A presszó ára: 1600,- Ft

A kiszolgálás mintaszerű. Nem tolakodó, kellően (meglepően) barátságos.

Kilátás rendben (bár a nagyobb buszok néha kitakartak).

A sima csapvíz ingyen van (jár a kávéhoz).

A sütemény kísérő italáért sem számoltak fel díjat, a „késés” végett.

A fa vázas székek kényelmetlenek.

A növény díszítés kiemelkedő.

A sütemény harmonikus ízét még mindig a számban érzem.

Összegezve: Amennyiben nem kávét inni mentünk volna 5*, de KV ivásra NEM ajánlom a helyet.

0 Hozzászólás
Címkefelhő
Feedek
Megosztás