KÁVÉKÓSTOLÓ

A kávékészítésről és a kávézókról

Csoki bomba robbant…

Csoki bomba robbant…

(Chianti  étterem Veszprém)

 

Régóta foglalkoztat bennünket a gondolat, hogy vidéken, a fővárostól távol, hol ihatunk jól elkészített kávét.

Veszprémet gyakran érintjük utazásaink során, és nagyon kedveljük gyönyörű belvárosa, és barátságos lakói miatt.

Éppen ezért, múlt hétvégén – amikor farkaséhesen érkeztünk a térségbe – eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a város egyik új gasztronómiai színfoltját, a CHIANTI éttermet. (Már a neve is zene füleinknek, hiszen a toszkán táj nagy szerelmesei vagyunk.)

A kiinduló ötletet az adta, hogy az ezt megelőző hétvégén a balatonfüredi Baricska Csárdában kóstoltunk, amelynek tulajdonosi és üzletvezetői köre megegyezik a Chiantiéval. (Ez egy kicsit becsapós lehet, hiszen már többször tapasztaltuk, hogy bár egy a tulajdonos, de nagyon eltérő a KV minősége.)

No, de ne térjünk el a témától!

Szívélyes fogadtatás, ültetés ajánlás alapján, profi kiszolgálás, kitűnő ételek.

És jön a várva várt „szokásos” KV.

Tudtuk, hogy ismét Maromasra vállalkozunk. Örültünk, mivel ezt a típust elég sokat kóstoljuk és sajnos nagyon eltérő felfogásban készítik.

(Hogy mit lehet kihozni ebből a típusból, először Kasza Peti - a híres „rózsás” fagyizóban - mutatta be és készíti azóta is folyamatosan magas színvonalon.)

A lefolyást sajnos nem láttam, mivel a” csésze a csészében” módszerrel emelték kellő (attól egy centivel magasabbra) magasságba a csészét. Viszont a lefolyási idő rendben volt. A crema vastag és természetesen visszazár. Illata kezdi kiváltani a jóleső hátborzongást. Hőmérséklete ideális. Ízében nem túl bonyolult, de annál tisztább kakaós, étcsokoládés ízek, kellemes utóízzel.

Most nem kértünk nagyszervizt, mivel tejet sosem teszünk a kóstolandó italba (pocsékolni viszont nem szerettünk volna)


Hosszú idő óta ez az a hely, ahol elégedettek voltunk a KV minőségével (is).  Ezzel a kellemes (száj)ízzel távoztunk a veszprémi Chianti étteremből.

0 Hozzászólás

Hol rejtőzik a kávégép?

Hol rejtőzik a kávégép?

(Balatonfüred, Baricska Csárda)

 

Kellemes, lugas alatt hívogató muskátlis szekér. Ez a balatonfüredi Baricska csárda bejárata. Régóta vártuk, hogy belülről is megismerjük ezt a tradicionális éttermet.

A csárda már az 1800-as évektől csillapította a betérők éhségét, de akkor még nem szerepelt az itallapon a KV.

Nem szaladunk a történet elébe, hiszen a nagyon hűvös délelőttöt követően jólesően pihentetjük szemeinket a tihanyi félszigeten, miközben az éttermet megtölti a lenyugvó nap aranyló sugara.

 

 

Valami helyi jellegű ételt ennénk. Erre a szürke marha gulyás mutatkozik a legjobbnak. És persze utána a házi tésztából készült házi túróval nyakon öntött túrós csusza. A gulyás nagyon finom volt, a csusza is különleges. Jól megpirították a kétféle házi tésztát, bár nem az ízlésünkhöz közelálló „Al Dente”.


 

 

 

 

 

 

 

 

Az ételeket kísérő italok fenségesek voltak. Úgy mint az Istvándy  pincészet natúr szőlő leve és a házi csipkebogyó szörp.

 

És amiért igazából jöttünk, az a KV. Már érkezéskor figyeltük a pultot, ahol a kávégépnek kellett volna lennie, de nem volt ott. Mondani sem kell, hogy a vacsora milyen izgalmakkal telt.

 

 

Aztán eljött a várva várt pillanat és a csárda talán legkedvesebb pincére és a következő párbeszéd zajlott.

-          Milyen kávét készítenek?

-          Maromast.

-          Hmm, azt szeretem.

-          És milyen gépen?

-          Nem tudom, de rögtön megnézem.

Kisvártatva:

-          Astoria a gép neve.

Ekkor már nagyon kíváncsiak lettünk, hiszen ez nem rossz páros.

-          De hol készül, hiszen nem látom a gépet?

-          Az…., privát területen van.

-          Hm… ennek ellenére, ha szépen megkérem, megnézhetjük, hogy készül a KV? Tudja, mi nagy rajongói vagyunk a kávénak és nagy örömet szerez, ha láthatjuk, hogy is készül az ital.

-          Megkérdezem a vezetőséget, de kevés esélyt látok rá, hiszen oda csak a személyzet mehet be.

Sajnos nem kaptunk engedélyt. Sebaj, „vakon” kóstolunk. (Azért a lefolyás szemmel tartása sokat segít a további kávékészítési javaslattételben és a tisztaság megítélésében J)

Közben már szóba keveredett a Blog, mert valahogy próbáltuk elkerülni a látszatot, hogy nem NAV és ANTSZ ellenőrök ülnek az asztalnál, csak „egyszerű” KV fanatikusok. És kértük a” szokásos” presszót. Hosszas várakozást követően kissé remegő kézben (mint a versenyeken is gyakran láthatjuk) megérkezett az egyedi felirattal ellátott csészében a várva várt ital.

 

-      El kell mondanom, hogy életem legprecízebb kávéját készítettem. Hogy ízlik? kérdezi őszinte érdeklődéssel a pincér.

-      Jól gondolom, hogy sokáig csak cseppekben érkezett a kv a csészébe?- kérdezem hosszas illatolás és az első korty után, mivel érzem, hogy a kávé kissé megégett.

-      Valóban, nagyon lassan indult meg…, de Ön ezt miből szűrte le?

-      Hm.., sok Maromast ittunk, mondtuk viccelődve (és itt rövid szakmai beszélgetés következett a láthatóan nagyon érdeklődő pincérrel).

A jó hangulatot a csárda négy fős zenekara fokozta. Nehezen álltunk fel az asztaltól.

 

Összegezve: a hely nagyon hangulatos, kedves, előzékeny a kiszolgálás, finomak az ételek és a KV is vállalható . (A csésze és az ital is megfelelő hőmérsékletű volt. A crema jelen volt, de kissé vékonyabb az elvárhatónál.)

0 Hozzászólás
Címkefelhő
Feedek
Megosztás