A KÁVÉKÓSTOLÓ csapata a közelmúltban a szerbiai Nagybecskerek (Zrenjanin) városát kereste fel.

Nem kávétúrára indultunk, hanem fúvós zenekari minősítő versenyre. De ha már itt jártunk, természetesen nem hagyhattuk ki, hogy kóstoljunk is.

No de hol? Sajnos sem „guide”, sem szájhagyomány nem volt segítségünkre, és első látásra a választék sem volt túl nagy, így a „külcsín” után mentünk be az egyik belvárosi – bár kissé eldugott – kávézóba, melynek teraszát mediterrán virágerdő borította és kint „ágaskodott” a Lavazza tábla.


Helyi nyelvet nem beszéltük, magyarral próbálkoztunk, végül az angol lett a közös nyelv.

És akkor kértük a „szokásos” eszpresszót.

Örömünkre az első kérdés az volt, hogy hosszan vagy röviden szeretnénk…

Az elkészült ital rendkívül kellemes meglepetést okozott. Crema, test teljesen rendben, hőmérséklet is ideális volt. Köszönjük a „Caffe Vremeplov” kávézónak, hogy ezen a hétvégén sem maradtunk (jó) KV nélkül!

(Mindezeken túl nem hagyhatjuk szó nélkül azt a tényt, hogy a 40-50 év körüli barista/felszolgáló nemcsak nagyon udvarias és barátságos, hanem rendkívül jóképű, már-már modell kinézetű férfi volt.)